A téli Miklós Pál- hegy
A gyönyörű napsütés és szélcsöndes 0 C körüli időjárás elcsábító egy kis kirándulásra a közeli hegyre.
Dél körül indultunk madarász barátommal és kutyájával. A kissé párás -ködös részeken gyönyörűen sütött át a nap.A hajdani bándi murvabánya bejárata fénylő kapunak látszott
A hegy lábánál megült a köd maradványa, ide télen nem süt be a nap.
A védett terület mellett balra fordultunk a Várhegy/Tüses-völgy irányába.
Előttünk a Vár-hegy . Vár nincs rajta csak egy pici épület alapjának a maradványai. Nem lehet rá fölmenni mert egy vadásztársaság ezt is bekerítette. A Márkó-Szentgál-Nemesvámos közötti hatalmas területet már csak a kiváltságosak látogathatják, a pórnép kizárva.
Alagútként zárulnak a fák az út fölött. Hozzá érve a hó zuhatagként hullik a túrázó nyakába.
Meglepően sok szúnyogot és egy kisebb légyfélét láttam röpködni illetve pihenni a hó felszínén. A kifejlett hószúnyogok már nem táplálkoznak, nem csípnek. A fagyálló fehérjéik teszik lehetővé , hogy télen is gond nélkül aktívak maradjanak . Különös módon ,ezeknek a szúnyogoknak van némi közük az amerikai diétás fagyihoz is ! A hószúnyogokhoz és sok más állathoz hasonlóan a Macrozoarces americanus nevű angolnaszerű mélytengeri hal vérében is fagyásgátló fehérje van. Valami "okostojás" kitalálta, hogy ha ilyen fehérjét adnak a fagyi alapanyagaihoz, akkor az megakadályozza a jégkristályok képződését, ezért 50 százalékkal csökkenteni lehet a jégkrém zsírtartalmát. A fehérjéket nem a halak véréből állítják elő, hanem génmódosított élesztő segítségével készítik. A módszert már 2010 óta alkalmazza az Unilever .
A szájszervei elkorcsosultak, nem tud táplálkozni. Nincs olyan szép hosszú szívókája mint a legtöbb szúnyogfajnak.
Meggyötört hagyásfa a bozótban
Közeledtünkre az egyik bükkfa tetejéről lustán fölszállt egy egerészölyv
A távolban a márkói házak és a templom sütkéreztek a napfényben.A kilátóhoz nem mentünk föl, mert mire fölértünk a hegyre kezdte a köd beborítani
A védőkerítést kb 20 évvel ezelőtt vagy 500 m-el beljebb hozták a Tüses-völgytől. Tavaly kicserélték az anyagát és nagyon meredek, emiatt helyenként nehezen járható utat vágtak mellette az erdőbe.
Az érintetlen hóban többnyire a kutya hagyta előttünk az első nyomokat, de sok helyen látszott vaddisznó, szarvas, őz és vadnyúl lábnyoma is. (Legalábbis ezeket fölismertem)
A jelzett gyalogösvényen a szerpentinen vettük az irányt vissza a falunk (Bánd) felé
A tiszafák zöldje látszik a bükkfák alatt.
Egy barnás és egy zöld, viszonylag gyakori zuzmó színezi ezt a bükköt
Kb 100 éves tiszafák között vezet az út. Nagyon lassan növő fafaj.
A barátom madarakat keres a fák között. Csak nagyon kevéssel találkoztunk. Ölyv, holló,szarka, cinege,csúszka,feketeharkály látszott vagy hallatta a hangját.
Innen már rálátni a bándi házakra.Az Esseg-vár tornya sejlik a fák között.
Az ösvényről itt nem érdemes letérni,mert nagyon meredek a hegyoldal.
Az Esseg-vár
Leértünk a hegyről. Az aljától a csúcsáig 200 m emelkedőt kellett leküzdeni.
Én is a gép elé álltam.
Délután két órakor már ilyen alacsonyan járt a nap az egykori fűrészmalom közelében és köd is kezdett leszállni.
