Bogarak a kertünkben április 15.

Liliombogár a liliomról. (A fotó kedvéért itt átmászattam egy fűszálra. )

A feketefejű liliombogár Európában,Szibériában és Észak-Afrikában szigetszerű foltokban fordul elő. Általában nem gyakori, de termesztett növényeken olykor káros mennyiségben felszaporodik.A liliombogár 6-8 milliméter hosszú. Az előtor háta és szárnyfedői többé-kevésbé élénk cinóbervörös vagy vörösesbarna színűek, feje, lábai és alul a teste fekete.A liliombogár nedves rétek, vízpartok, kertek és parkok lakója. A rovar növényekkel táplálkozik. Mind a bogarak, mind a lárvák liliomféléken( élnek.

 A Csodáspók (Pisaura mirabilis) hazánkban és  Európa északi részén is családjának egyetlen, de nagyon magabiztos képviselője. Gyakori faj, szinte minden nyilt, füves területen, síkságon és hegyvidéken is összefuthatunk vele. Mivel színe változtatos, legkönnyebben az előtestén futó hosszanti világos csíkról és orsó formájú potroháról lehet felismerni, melyen általában két, világosabb, hosszanti csík van. 1-1.5 centi hoszzúak, és teljesen ártalmatlanok.

A nőstények akár egész évben aktívak lehetnek, míg a hímek a melegebb hónapokat kedvelik, áprilistól szeptemberig vadásznak.  Fogóhálót nem épít egyik nem sem, hanem lerohanásos taktikával szerzik zsákmányukat. Májusban a hím ajándékkal próbál párt találni magának: zsákmányát gondossan pókfonálba csomagolja és így nyújtja a nősténynek, akit megtermékenyíthet, míg az ajándékát fogyasztja.  A hímek egy része ajándékát öllgetve halottnak tetei magát, majd hirtelen ’feltámad’ amikor a nőstény elveszi csomgaját.

Dán kutatók fogságban tartott példányokon vizsgálták az ajándékozás sikerességét. Egyes hímeknek értéktelen kincseket adtak: már kiszívott rovartetemeket, növényi részeket, másoknak pedig használható rovarokat. Az értéktelen ajándékokat kapók egy része úgy döntött, hogy inkább ajándék nélkül próbálkozik a hölgyeknél, de így kevésbé voltak sikeresekk, mint a hamis ajándékot adók. Nekik viszont gyorsan kellett cselekedni, hiszen amint a nőstény kibontotta a csomagot és rájött, hogy semmi finom nincs benne, elillant szerelmes hangulata is.

Júnisban és júliusban már a petékkel teli kokonjukat cipelő nőstények figyelhetők meg. A gondos anyák még  sátor alakú fészket is szőnek a kikelt kicsinyeiknek, akik az első vedlésig maradank ott.

Hagymabogár (Lilioceris merdigera) gyöngyvirág levelén.

Bibircsesbogár (Malachius sp.)   tulipánon. Kb 6-7 mm hosszú.

Virágos rétek lakója. Ernyősvirágzatúakon, fűfélék kalászain találkozhatunk velük leggyakrabban. Mind a lárva, mind az imágó ragadozó életmódot folytat.

  
Levéldarázsfaj (Tenthredinidae).

A

 A legősibb hártyásszárnyúak(Hymenoptera) közé tartoznak. Megtalálhatók mindenütt, ahol csak növények nőnek. A rovarcsaládok elsöprő többségétől eltérően az északi mérsékelt övben több és változatosabb alakú fajuk él, mint a trópusokon.Könnyen felismerhetők arról, hogy toruk szélesebb felületen potrohukhoz nőtt. Külsejük méhekre, illetve más darazsakra emlékeztet, de nincs fullánkjuk.Fejük szélesebb, mint amilyen hosszú. Rágó szájszervük az édes nedvek felnyalására is alkalmas, ezért gyakran látni őket virágokon. Csápjaik három- vagy többtagúak.

Elülső lábszáraikon két tüskét, sarkantyút viselnek.

A nőstények tojócsöve rövid, fűrészszerű.

Lárváik nagyon hasonlítanak a lepkék hernyóihoz, ezért álhernyóknak nevezik őket. Három pár igazi, testük elülső felén nőtt lábukon kívül még legalább öt pár állábuk is van; ennek alapján a valódi hernyóktól jól megkülönböztethetők. Fejük gömbölyű, a szemük kerek.Főleg nappal aktívak. A legtöbb faj virágporral táplálkozik, de vannak ragadozók is. A nőstények tojócsövükkel ejtenek sebet a kiválasztott gazdanövényen, majd a sérülésbe rakják le petéiket.

Lárváik növényevők.