Csodálatos meleg,napsütéses szép időben folytattuk az utunkat Melnikből indulva Litomerice felé. Még egyszer föltekertünk a város központjába a domb tetejére. Itt egy rövid körülnézés után a társaság koffeinre éhes tagjai felhörpölték a szokásos kávéjukat majd legurultunk a Labe (Elba) partjára. A folyó túlsó oldalára 2 hidon is át lehet kelni. A régi hídon van a kijelölt kerékpáros sáv, de Gy barátunk sikeresen kelt át némi útkeresés után az új hídon. Innen kezdve, ha valaki nem akar fölmenni valamely dombtetőn található célpont felé, akkor csaknem teljesen vízszintes úton haladhat egészen Meissenig a kerékpárúton. ( vagy még tovább is de ezt még nem ellenőrizhettem le)
A Labe ugyanolyan, kissé zavaros és barnás színű mint a Vltava (Moldva). Ezt a színt talán az erdőkből kimosódott huminsavak okozzák, de az is lehet, hogy simán csak ember okozta szennyeződés. Nem túl bizalomgerjesztő a színe és az egész úton nem is láttunk senkit sem aki akár bokáig is belesétált volna a vízbe. Szaguk nem volt és sokan pecáztak is mindkét folyóban. 2 horgásszal beszélgettem, akik szerint sok halat lehet fogni ezekben a vízekben.
Egy erőmű van Horny Pocaply környékén. Itt a Labe-ba folyó patak vize kellemesen langyos. A befolyó patak végére egy hatalmas "úszógumit" , olajfogót szereltek egy esetleges üzemi baleset során kikerülő olajszennyezés megfogására.
Gyönyörű virágtenger (iszalag) egy útszéli ház bejárata fölött.
Ezen a szakaszon már csak kevesen bicikliztek. Két csapattal néha meg-meg előztük egy mást. Német kerékpárosok voltak, akik Prágától-Drezdáig mentek. Volt köztük egy 77 éves úr , aki nagyon jó tempóban haladt. Kicsit beszélgettünk is menet közben. Még mindig aktívan dolgozó gépészmérnök Hamburgból. Később többször is találkoztunk még, mosolyogva, barátként üdvözölt.
Roudnicében megálltunk ebédelni egy nagyon szép kilátással bíró étteremben. Én odébbálltam egy másik közeli étteremig amikor kiderült, hogy csak grillezett ételeket tudnak adni, mert ki nem állom még a szagát sem.
A főtéren található kastély sajnos be volt zárva, így egy rövid kör után visszatértünk a folyóparti kerékpárútra.
Az egyik templomba azért még belestünk egy fotó erejéig.
A folyóparton végig csak fű vagy (rengeteg) csalán volt , nád , gyékény, sás, sehol.
Unokaöcsémmel Zidovice közelében.
Hatalmas területeken vékony hálószerű anyaggal takarják be a krumpliföldeket.
Ketten egy időre elváltunk a csapattól és Terezin felé vettük az irányt, mielőtt az aznapi célunkat elértük volna. Libotenice közelében az egykor itt található, de mára eltünt Chodzovice településbarokk templomának kertjében.pihentünk egy kicsit az árnyat adó fák alatt. A nyitott ajtón keresztül az üres templombelső fantasztikus vísszhangot adott. Nyaranta időnként komolyzenei koncerteket adnak itt. Az ajtótól jobbra látható sötét színű táblán jelzik a kb egy évtizeddel ezelőtti nagy áradás vízszintjét !
A távolban a Balaton- felvidéken található vulkáni kúpok alakját idéző, de azoknál nagyobb hegyek látszanak
A Terezini erődítményrendszer kisebbik része, az egykori német koncentrációs tábor.
Terezin város tulajdonképpen egy hatalmas erődítmény, egy 19. századi laktanya. Tökéletesen megmaradt ,csillag alakú falakkal, mára kiszárított vizesárkokkal. Hasonló tervezésű mint a Komáromi Erőd. Ez itt az egyik bejárata.
A hatalmas, 50m magas harangtornyú helyőrségi templom uralja a fő teret. A túlméretezett ajtó csak dísz, az igazi bejárata a jobboldalon van ( de most az sem volt nyitva).
A templomon az ablakok egészen magasan vannak és azokon sok fény nem kerülhet be. Talán ez is a védelmi célokkal van összefüggésben. Egy ellenséges betörésnél egy utolsó erődként szolgálhatott. A több futballpályányi üres téren tarthatták a katonai célú felvonulásokat, rendezvényeket.
Egy utolsó pillantást vetettünk még a várfalakra a várost a túlsó oldalán elhagyva.
Közeledtünk a bazaltos vulkáni kúpok felé.
Ismét elértük a Labe folyót Litomerice szépséges városánál.
Itt volt az utunk során az egyik legjobb és egyben az egyik legolcsóbb szállásunk a Hotel Dejmalikban, a belváros közepétől pár száz méterre.
Egy érdekes épület a híd mellett.
A főtér gyönyörű épületei
Litoměřice Csehország egyik legrégebbi városa . Az idők során sokszor elfoglalták különböző hadseregek. 1640-ben pl emiatt csak 54 lakója maradt. Jelenleg kb 23 ezer fős lakosságú. Jelentősége azonban sokkal nagyobb volt régebben is mint amit a lakosságszám sejtetne. Fontos vizi átkelőhely az Elbán, püspöki székhely. Az alábbi képeken ez utóbbi részletei láthatóak
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal